Szerző: Roóz Zoltán | Megjelenés: 2026. március 27. | Rovat: Küldetés

Egy összefogás nyomán született a pünkösdi gyülekezet Sopronban 1996 nyarán: Bán Norbert, egy fiatal teológus és a Palmi család, egy finn misszionárius házaspár közös szolgálata hívta életre, Soproni Evangéliumi Gyülekezet néven.

Norbi a ’90-es években a PTF¹ hallgatója volt, amikor felmerült az igény egy soproni pünkösdi gyülekezet iránt. Ezután elkezdődött az ima és az előkészületek. Négy fő, akik a városban azonosultak ezzel a látással, egy éven át rendszeresen összejött imádkozni. Mielőtt Norbi befejezte volna a főiskolát, Jyrki Palmi is tudomást szerzett a tervekről, és csatlakozott a látáshoz, majd 1996 nyarán a Palmi család Sopronba költözött.

Jyrki így emlékszik vissza a kezdetekre: „Mikor Magyarországra érkeztünk, azt láttam, hogy a nyugati országrészben kevés pünkösdi gyülekezet van, és ez volt az egyik tényező, amely misszionáriusként ebbe az irányba mozdított. Illetve Magyarország térképét nézegetve többször Sopron városa jött elő a gondolataimban. Norbival a főiskolán találkoztunk, és hamar kiderült, hogy Isten mindkettőnknek szólt Sopronról.”

1996 nyarán rendeztek egy egyhetes sátoros missziós alkalmat, amely egyben finn-magyar testvérvárosi alkalom is volt. A Finnországból érkező missziós csapathoz magyarországi szolgálók is csatlakoztak. Ez a rendezvény nagy szerepet játszott a gyülekezet megalakulásában, és hamarosan rendszeres összejöveteleket tartottak a MTESZ² székházban 40-50 fő részvételével.

Hullámhegyek és hullámvölgyek

A gyülekezetet kezdetekben Jyrki és a presbitérium vezette, de a misszionáriusi mandátum lejártával kialakult átmeneti időszak törést hozott az alakuló közösségben. Ebben az időszakban Nyeste Ferenc vette át a lelkipásztori szolgálatot, ekkor költözött a közösség a jelenlegi önkormányzati bérleménybe. Pár év elteltével a Palmi család visszatért Magyarországra, és Jyrki egy évre újra átvette a gyülekezet vezetését, ezt követően Nochta Pál lett a gyülekezet lelkipásztora 2002 nyarának végéig.

Ezután a pásztor nélkül maradt gyülekezet tagsága 6 főre fogyatkozott, és választás elé került. Vagy megszűnik, vagy ahogyan a Bibliában Dávid vitéze, „megáll a lencseföldön”³ imádkozva Isten előtt, és megharcolja ama nemes harcot. A gyülekezet hatévesen kis híján megszűnt, de Isten kegyelméből Lakatos Béla presbiter vezetésével az utóbbi opciót választva helyreállt, és lassan gyarapodva Isten a mai napig presbitériumi vezetéssel tartotta meg a közösségünket.

Hisszük, hogy Isten megújító terve alapján most egy olyan új kezdethez érkeztünk, amely nyilvánvaló bizonyság lesz az ő hűségéről népe iránt a hűség városában.

Látomás(ok)

2024-ben több alkalommal is a csillagos égbolt vetítődött elém. Az a bibliai szakasz jött elém, ahol Isten megígéri Ábrahámnak, hogy annyian lesznek a leszármazottai, mint az égen a csillagok⁴. Ezzel Isten a hit magjait ültette el bennem, és arra bátorított, hogy missziós szemlélettel, a szellemi és fizikai gyarapodásra vonatkozó látást szem előtt tartva gondolkodjunk.

„Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid a népek örökébe lépnek, és elpusztított városokat telepítenek be.”⁵

Szent felindulás és a jövő

Az elmúlt 29 évben az istentiszteleteinknek különböző bérlemények adtak otthont. Ez több területen is korlátoz minket. Az a „szent felindulás” töltött el, hogy eljött az ideje, hogy legyen egy saját helyünk, ahol nem kell rohanni, és ahol jobban oda tudjuk szentelni magunkat Isten munkájának.

2025. év elején a látókörünkbe került a belváros szívében egy ingatlan, melyre rádobbant a szívünk. Tegyünk közzé egy felhívást Mózes, Dávid és Ezsdrás példáját követve: keressünk 3500 hívő támogatót, akik a Szent Szellemtől indítva támogatni kívánják a Soproni Evangéliumi Gyülekezet álmát. Egyelőre ez tényleg csak egy álom, de hisszük, hogy Isten kegyelmével semmi sem lehetetlen.